~Szeretsz vagy gyűlölsz?
Hisz magad se tudod.
Előbb gondolkozz hogy mi a jó,
Aztán cselekdj,de ez így nem tutkó. 
Mondasz mindent ami csábít,
De rábasztál mert a bűn ami tágít.
A játék fordítva is megy,
Csak tudd hogy mi lesz. 

~Leszek egy emlék,míg gondolsz rám..
Leszek egy akadály,a feledés útján.
Dobj ki szívedből,míg útban vagyok!
Csak emlék vagyok..tűrök,majd meghalok.. 

~Egy könnycsepp a szememben,
Átok ül a fejemen.
Sose kértelek, hogy szeress,
Ezt te döntötted el.
Nekem nem kell az olyan,
Aki szép szóval csábít, majd lassan átbasz.
Keress olyat aki beveszi a meséd,
A többi már csak félre beszéd.
Engem pedig felejts el,
Jobb lesz ez így, hidd el! 

~Telnek a/az hónapok/évek,
Peregnek az emlékek.
Hiányod fel sem foghatom,
Mert szeretlék még nagyon.
Nekem csak te kellesz és senki más,
Nem érdekel ki volt a hibás.
Minden percben rólad álmodozom,
Legalább még egyszer láthatnálak én téged.

~Ki nem szenvedett, az félig élt,
Ki nem csalódott, az nem remélt,
Ki nem sírt, az kacagni sem tudott,
Ki mindenkiben bízott, az nem gondolkodott.

~A barátok olyanok mint a madarak,
Hogy végül kik maradnak?
Azt sose tudod, mert állandóan repülnek,
S szó nélkül kerülnek.
Az igaz barát melléd áll,
Ha bajban vagy csak kiálts.
Tűzbe teszi érted a kezét,
S nem kér mást csak a másik szeretetét. 

~Tőlem neked írtam én egy verset,
Melybe mindent beleszőttem.
Hol a szavak már véget érnek,
Ott az emberek nem beszélnek.
Nem akarlak elfelejteni,
Sokkal inkább megkedvelni.
Megismerni s megszeretni,
Szívembe zárni s nem elengedni.
Nem vagyok én oly jó író,
Deaddig  próbálom míg nem lesz jó. 

~A 90-es években születtem,
Én mindig őszintén szerettem.
Élek ameddig élek,
De a véleményed nem kértem.

~Nemtudok feledni,
Mert oly jó volt szeretni.
S hol a szavak véget érnek,
Ott az emberek nem beszélnek.
Miképpen múlik az idő,
Annál jobban fáj az emléked.
Játszok a szavakkal,
De mi értelme? ha
Egyszer már vége mindennek.
 

~Szárnyalnék én is de a beton egy mágness,
Arra megy mindenki hogy minnél jobban rá csessz... 

~Egyszer az életben boldog szeretnék lenni,
Nem számít hogy mi árán de meg akarom kapni.
Nem a multban kapisgálni,s az emlékeket feleveníteni,
Hanem elfeledni s új életbe kezdeni! 

~Az élet nem mindig olyan,mint amilyennek elképzeled.
Néha jó s néha rossz,de az út sem egyenes mi az égbe vezet.
Meg kell küzdeni mindenért,ha kudarc van felállni és kész.
Légy mindig pozitív,ha az élet negatív. 

~Ismerek egy olyan embert,
Hogy magam látom benne.
Ha mosolygok, ő is vissza mosolyog rám,
Ha sírok, ő is ugyan olyan képet vág.
Elég bele néznem a tükörbe,
S ő ott áll előttem. 

~Van egy fekete alak,
Ki a napsütésben,mindig meg látogat.
Érzem hogy nem vagyok egyedül,
Csak ő lép nesztelenül, 
De engem ez nem idegesít,
Hisz engem utánoz,ezért mit is várok?!
De nem szép kigúnyolni másokat,
Főleg nem a saját árnyékunkat. 

~Semmi nem olyan mint amilyennek látszik,
A múló szép emlék könnyhalommá válik.
Amikor még éreztem hogy kellettem,
Minden reggel vidámabban keltem fel.
De nem maradt utánnad más,
Csak egy érzés mely már fáj.

~Az élet rögös,
Az út sem egyenes,
De soha ne hátrálj meg,
Hisz mindig van győzelem! 

~Néha senkinek érzem magam,
Jó lenne elfutni s meghalni,
Aztán fentről nézni:kinek is hiányzom?
De én csak annyit kiáltok:
Jó itt lenn minden,kapjátok be ti ott fenn! ;) 

~Nem az a jó ha a könnyebb utat választod,
Hanem az ha megküzdesz a célodért.
Kiállsz a magadért s barátaidért,
Miképpen ők megtennék érted.

~Borús az időjárás,
A szám csak lefelé görbül már.
Mikor esik az esső,
Minden emlék felévül.
De te ezt nem értheted,
Mert nem olyan a helyzeted.
Már csak 1 emlék vagy nekem,
Mit egyszer elfelejthetek. 

~Amikor még bevettem a meséd,
Nem érdekelt a vég.
Veled szerettem volna lenni,
De már csak egy "emlékkép".

~Szeretnék elfutni messzire,
S az érzelmeket elfojtani telibe.
Sosem tudtam megcsinálni,
Csak állandóan tétovázni.
Most már csak boldog akarok lenni,
A régit feledni,a az újba kezdni.

~A zene az életem,ha nem lenne,akkor létem elveszne. 
Imádom,ha ütemtől hangos a ház,s nem a szél süvít át a szobán.

~Szárnyalnék az ég felé,
Hol minden véget ér.
Messze elrepülnék,
S egyedül lennék. 

~Sosem tudtam,hogy élni miért érdemes,
De amióta ismerlek,azóta lényeges! 

~Nedves a párnám a sok könny csepptől,
Még meleg a macim, az ölelésektől.
Álmodozom róla,hogy te és én,
Együtt leszünk örökké.
A rémálmok,egyre gyötörnek,
S a párnám alá üldöznek.
Nem akarok elaludni,mert mindentől félek,
De legjobban attól,hogy eldobsz mint egy követ,
S hogy nem szeretsz soha többet.
Ha felkelek vége a rossznak,
S mosolyt festek az arcomra.

Oldal: Versek/saját/
Szerelmes idézetek*-* - © 2008 - 2024 - szerelmes-id-ezetek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat